- Figyelj rám, barátom! Ha a vendégek megérkeznek, Jeannak
foglak szólítani.
- Értem, és én hogyan szólíthatom a gróf urat?
- Marha!
- Igenis, uram.
- Jean, - kérdezi az úr dühösen - most maga a hülye vagy
én?
- Uram, Ön nem áll olyan ember hírében, aki idiótákat alkalmazna.
- Jean, maga tökéletes inas! Már harminc éve minden este
hatkor felhozza a teámat az emeleti szobámba, és soha egy
cseppet sem löttyintett ki. Árulja el, hogyan képes ezt
megcsinálni?
- Ó uram, nagyon egyszerűen. A lépcső alján felszívom a
pofazacskómba, majd amikor az emeletre érek, óvatosan visszaköpöm.
- Jean, mondja meg a házmesternek, hogy hívjon fel!
- De neki nincs is telefonja, uram.
- Jól van, akkor majd felhívom én.
- Jean, ki kopog odakint?
- Az eső, uram.
- Akkor engedje be, mert még elázik!
- Jean, ezt a levelet adja föl a postán!
- De uram, ez a levél túlsúlyos, több bélyeg kell rá!
- Miért, attól könnyebb lesz?
- Jean, hozza a kardomat!
- Mi célból, uram?
- Acélból.
- Jean, hozzon egy pohár vizet!
- Igen uram!
- Jean, hozzon még egy pohár vizet!
- Igen uram!
- Jean, hozzon még egy pohár vizet!
- Igen uram! De megkérdezhetem: ennyire szomjas?
- Nem, de még mindig ég a könyvtár!
- Jean, mondok egy viccet, melyet csak a hülyék nem értenek.
Az uraság elmondja a viccet.
- Értette, Jean?
- Igen uram!
- Akkor magyarázza el nekem is!
- Jean! Megyünk a reptérre!
- De a sógora csak holnap érkezik, uram.
- Tudom, de holnap nem érek rá kimenni elé.
|
